Mert kell egy hely, hol minden szellem látható,
Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható,
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog.

Ekkora ( = kicsi) voltam, mikor anyáék (f)elvittek a Vígszínházba a Padlásra. Szinetár Dóra játszotta a Kölyköt. Szóval ez nem tegnap volt. Szinetár Dóra azóta máshol látható - tudom, hiszen nem egyszer találkoztam vele az Operett Színház környékén :) - , azonban a Padlás túlélte az időt, és még mindig a Vígben megy. És Katynak és Dankeynak hála mi is mentünk.

Van egy hely, egy Padlás ott, ahol Kelet és Nyugat összeér. Ezen a Padláson talál barátokra a négy rég elfeledett szellem, négy mese alak, akik hogy, hogy nem, de valamiért kimaradtak a meséjükből. A Herceg, aki nem tudta felébreszteni az alvó Csipkerózsikát, a Kölyök, aki kimondta az igazságot a királyról, a hóhér, Meglökő, aki képtelen volt kivégezni ezt a szegény ártatlan gyermeket, és Lámpás, a nyolcadik törpe. A Padláson lakó Rádi, és a szomszédban lakó Süni mindent megtesznek, hogy segítsenek új barátaiknak haza jutni, a helyzet nem is annyira egyszerű. Bonyodalomnak pedig adott egy minden lében kanál Házmester, egy “kőrözött” bűnöző, aki éppen erre a Padlásra akar betörni, a rendőrség, akik a bűnözőt keresik, és egy kezdő Révész, aki kíváncsi, hogy milyen érzés lehet embernek lenni… De persze a végén valahogy csak sikerül mindent jóra fordítani, még az augusztusi hóvihartól sem kímélhetjük meg magunkat.

Minden-nek emlékére álljon itt egy remekmű a darabból, Kaszás Attila tolmácsolásában: