Nem ez volt az első nyár, ha emlékezetem nem csal, amikor a Lánchidat hétvégé(k)re lezárták az autós forgalom elől. (Ha nem is a Lánchíd, de valamelyik már biztosan járt így.) Az idén nyári programsorozat, melynek rendezőszerve (vagy olyasmi :)) megegyezett a Tavaszi fesztiváléval, neve Nyár a Lánchídon volt, és az első két hétvégét a színházak világa uralta. Mikor erről először hallottam, már biztosra vettem, hogy ellátogatok, és kinéztem (jó)néhány programot, amit meg 'kellene' nézni. Na de, hogy le ne lőjem poént, csak szép szorban haladok.

Az első hétvégén (június 27-28.) szombat délelőtt gyerekprogramot néztem ki, terveztem, hogy Gabcsival(7) megnézünk egy pantomimes műsort, de ez sajnos számunkra elmaradt, mert kiderült, a gyerek aznap Balatonon lesz (volt). Délután két esemény szúrt szemet. A Momentán Társulat egy olyan csoport, melynél az események alakulását csak olyan dolgok és történések szabályozzák, amelyek ott és akkor 'vannak'. Természetesen ők is készülnek, de náluk a 'repertoár' nem előadásokból áll, csak néhány különböző szabályokkal rendelkező játékból, a történeteket, szituációkat pedig a közönség határozza meg. Még egy fontos jellemzőjük: mosolyt (sőt...!) varázsolnak az emberek arcára. Egyik-másik jelenetet azóta is emlegetjük Szaszával. Őket követte (időben, de nem helyben :)) egy operettes blokk, az Operettszínház tagjainak előadásában. (Azt hiszem, itt egy kicsit elszaladhatott velem a ló, legalábbis a képeket, mikor megnézegettem itthon, erre kellett rájönnöm :D) A műsorvezető(-szerű) Peller Károly műsorvezetőként és élő hirdetőtáblaként is :D kitett magáért, főként ez utóbbiként a kettő közül. Kicsit szomorú vagyok ugyan, hogy ha az ilyen jellegű műsorokban szinte mindig ugyanazok vannak, de azért panaszra semmi ok - főleg, hogy Fischl Móni énekelte a Messze, a nagy erdő...-t, amit nagyon szeretek, ugyanakkor ezt pl. kifejezetten ritkán hallom. És hát Peller Károly és Kékkovács Mara azért még ezen a kis színpadon is nagyot alakított...
Másnap reggelre már sikerült beszervezni Gabcsit is, így megnéztük a Ludas Matyit a Szeleburdi Meseszínház előadásában. A történet érdekessége volt, hogy úgy az előadás felénél elkezdett csöpörészni az eső. Ez még nem is lett volna akkora baj, de ez a csöpörészés hamar elvadult, de a gyereket nem lehetett elrángatni sem - persze esőkabát rajta, meg esernyő a feje fölött, csak Szaszával mi áztunk. :) De az előadás is jó volt, de Nekem még nagyobb élmény volt az, hogy Gabusnak mennyire tetszett a dolog. Nagyon. :D Ázott verébként értünk haza hozzájuk, kicsit megszárítkoztunk (fényes nappal még diólikőrt is ittam :)), aztán indulás tovább. Anyáékkal a városligetben találkoztunk, délutánra további két program volt kinézve, de akkora eső lett belőle, hogy végül passzoltuk a dolgot.

A következő hétvégém még programszegényebb volt - Lánchíd szempontjából legalábbis. Egyébként nem mondhatnám, hogy unatkoztam. :D Pénteken úgy mentem el itthonról, hogy meghagytam, feltétlenül beszéljenek keresztanyumékkal, mert menni 'kell' Gabcsival - nem is tudom, már mire. Azt hiszem, valami interaktív színház kicsiknek és nagyoknak. Mivel nekem lemerülőben volt a telefonom, és már annak is szurkolnom kellett, hogy míg Katival beszélek (aznap néztük ugye az Evitát), ne kapcsoljon ki, rájuk voltam utalva. Nem keresték, így ez a program megintcsak elmaradt. Délután ismét az Operettszínházé volt a Pesti hídfő: a musical együttest, rövid szünet után egy újabb operettblokk követte. A hangosítással volt némi problémám, de ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor is sajnos azt kell mondanom, a musical együttes nem tudott volna meggyőzni semmiről. (Többnyire) jó hangjuk volt, az előadásmód sem volt ugyan rossz, de valahogy összességében mégsem volt az igazi - One night only-t például így elszúrni... :( De jót is hagy mondjak: Roxanne, például kifejezetten tetszett. Aztán sikerült Katival is megtalálnunk egymást, a szünetben pedig sikerült kifognunk egy osztrák 'vicces-ember' vicces számát. Nem tudom, hogy hívják ezt a 'műfajt', de a lényeg, vicces volt. Operettesekről pedig annyit: igaz, volt átfedés a két hétvége között, de nem sok, és legalább két olyat is énekeltek, amit nem ismertem. :D És rájöttem, hogy Vadász Dani, ha csak teheti, mosolyog, és ettől szimpatikus. :)
Katival megbeszéltük, hogy másnap, ha minden összejön, megnézzük a Momentán aznapi műsorát, hiszen az előző hétvégi is nagy sikert aratott. Ez végül nem jött össze, mert végül Jégkorszakot néztünk, de ezt ne vegyétek panasznak - meg amúgy is esett az eső. :)

Ezután a színház visszaköltözött a helyére, a Lánchídra pedig a zene költözött ki, de ezen két hétvége programjával már nemigen vagyok tisztában, mert úgy alakult, hogy ha akartam volna, sem tudok menni (a második hétvégén szó szerint :s), de az első két hétvégéből ítélve nem járt rosszul, aki júliusban arra tévedt.

Az eseményekhez fényképes beszámoló is tartozik, mégpedig itt.