Eredeti cím: Harry Potter and the Half-blood Prince
Év: 2009
Rendezte: David Yates
Fsz.: Daniel Radcliffe, Michael Gambon, Tom Felton, Alan Rickman
Forgatókönyv: Steve Kloves, Joanne K. Rowling (könyv)
Forgalmazza: Warner Brothers
Azt hiszem, ezt a történetet talán mindenki ismeri, aki (tudtommal) olvassa a blogomat, aki pedig véletlenül téved erre, az valószínűelg a megfelelő kulcsszavakra rákeresve tette ezt, így előtte sem ismeretlen a dolog. Ezért, és egy másik, egyáltalán nem hátsószándékmentes ok miatt engedjétek meg, légyszi, hogy egy kicsit másképp mutassam be a történetet - egészen pontosan a film(!) történetét.
Ismét közeleg a nyár vége, amikoris Perselus Piton kénytelen lesz visszatérni kényelmes otthonából munkahelyére, a Roxfortba. Öröm az ürömben, hogy a nyár vége is tartogat meglepetéseket számunkra, két boszorka képében, akik szeretett tanerőnket otthonában szándékoznak meglátogatni, hogy egy pár fontos ígéretet kicsikarjanak belőle (bár lehettem volna Narcissa helyében annál az eskütételnél - a szerk.). Eközben Dumbledore is szervezkedik - amár amúgyis tetemes önbizalomtöbblettel rendelkező Harry Potterre akar rábízni egy igen fontos feladatot, és ennek érdekében elveszi professzorunktól a tárgyát, hogy aztán egy fura, új jövevénynek adja azt tovább, bizonyos Lumpsluck professzornak. Ráadásul az új tanárral változnak a bájitaltan szabályai is, és a gyengébb tanulók is haladhatnak tovább a tárgyból. Piton elszörnyedve látja, hogy micsoda link alakokból lesznek a jövő bájital mesterei. Rossz szemmel nézi azt is, hogy szegény Harryt mennyire leterhelik Dumbledore különórái, így nagy megkönnyebbülésére szolgál, mikor karácsony előtt közölheti Harryvel, hogy a szünetben nem lesznek további különórái, így nyugodtan tanulhat is akár. (Most mondjátok meg, micsoda figyelmes ember lett belőle - a szerk.) Harry ügye tehát sínen van, a kis Draco viszont dacos, Pitonnak jelentős energiákat kell bevetnie a védelmében.
A karácsonyt követő felfordulásba becsúszik egy apró baki - így Ron, Harry barátocskájának egyik incidense a tanári kar jelentős részét a gyengélkedőben gyűjti össze, csakhogy kiderüljön, Draco újabb baklövést követett el, akárcsak Lumpsluck, mikor Harry kezébe adta azt a bizonyos bájitaltan könyvet; ezzel uggyanis hagyja a fiúnak, hogy nem létező képességeivel kérkedjen barátai és tanárai előtt, sőt... Azt azonban, hogy igazából mekkora bajt kevert ezzel, akkor derül csak ki, mikor Harry Draco ellen próbálja használni a könyvben talált egyik varázsigét. Pitonnak hát főhet a feje, míg az egyik védelmezettje kihúzta magát a bajból, a másikat addig haldokolni kell látnia. Hát, ez nem egy jó pont. Szerencsére azonban nem véletlenül lett professzorunkból SVK tanár - ura a helyzettnek, és gyorsan begyógyítja Draco sebeit. (juj... az a pálca, és az a hang... - a szerk.)
Nem mondhatni ugyanakkor, hogy mindezek után azért teljes lenne a lekibéke - Piton hamarosan Dumbledore-ral kerül összetűzésbe, szerinte ugyanis az igazgató túl sokat vár az emberektől. De Dumbledore, mintha elengedné a füle mellett az egészet, szinte fejjel megy a falnak - Harryvel egy kis kirándulásra mennek, aminek a két tanár számára már most egyértelmű a befejezése, így az egyedüli akit meglepetésként érint a dolog Harry lesz. Ez még nem is volna akkora baj, de vajon miért nem látja ez a srác az árulkodó jeleket?? A kirándulásból visszaérkezvén a fogadóbizottság már várja az igazgatót, s hamarosan érkezik Piton is, újra megmentve Harry életét a hallgatásával, majd egy bizonyos kérésnek eleget téve kimondja a varázsszót (és azért a nézésért az egész film megérte - a szerk.).
Egy dolgot kell már csak tisztázni Harryvel a végső távozás előtt: végre jól be kell(ene) neki olvasni, amiért olyan pökhendi módon kérkedett egész évben valaki másnak a tudományával...
via Dark Corner
Nem volt könnyű, de megvan. Egyre nehezebben írok ilyeneket. :( Amúgy maga a film, összességében, azt mondom tetszett, mert a lényeget tényleg nem spórolták le, főleg, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két és fél órába bele kellett sűríteniük mindent. A következő kettőt egyébként szintén Yates rendezi (mj.: az ötödik is az ő nevéhez fűződik), ami azért jó, mert így valamennyire sejthetjük, mire számítsunk - bár őszintén kíváncsi leszek, Kloves mit művel(t) a könyvvel adott körülmények között... :) De vissza az eredeti témához: sok jelenet jutott 'nekünk', amitől még jobb lett a film, a hangulatát, úgy árzem, megint jól sikerült eltalálni akönyvnek, és prf. Sloughorn szerintem nagyon jól sikerült. :)
Röviden tehát: érdemes volt. :) (mj.: a magyar szinkront viszont most sikerült nagyon elrontani... :( )
Utoljára mondták